Őszinte

Mosoly Urat kisgyerekkorom óta ismerem. Nagy pajtik voltunk egy időben, persze nem abban az értelemben, ahogy ezt a szót felnőttként használom.

Amikor elkerült másik iskolába, megszakadt köztünk a kapcsolat, és csak néha láttam őt távolról, vagy  közösségi oldalon, és úgy vettem észre, hasonlóan alakult a zenei ízlésünk, és úgy láttam, még mindig az az ártatlan mosolyú, kedves fiú, aki volt. A zenei ízléshez még annyit, hogy aki szereti a metált, talán csak az érti, hogy ez egy láthatatlan kapocs, amit sosem ismerhetnek meg azok az emberek, akiknek közös a kedvenc popénekesnőjük.

Nagyjából tíz év telt el, amikor újra beszéltünk. Láttam a képein, hogy sok időt tölthet edzéssel, és még sosem voltam kidolgozott testű pasival. Nem is nagyon vonz, de kíváncsi voltam, és cáfolni vagy megerősíteni szerettem volna azt az előítéletemet, miszerint a gyúrós/kondizós/testépítős/sokatedzős stb. pasiknak egytől egyig valami problémájuk van a férfi identitásukkal.

CÁFOLVA.

Olyan egyszerű összeszedni valakit, ha már az “ismerősöd”… Hozzászólsz valamelyik bejegyzéséhez, lehetőleg vitaindító kérdést teszel fel, hosszas de nem ellenséges eszmecserébe kezdesz vele, aztán inkább privátban folytatjátok, közben elkezded pikánsabban fűszerezni a beszélgetést, nem prosztó módon, hanem játékosan, okosan, finoman elrejtve… És a szokásos kulcsfordulatok, amikor utalsz két fontos momentumra: 1., nem veted meg az alkalmi együttléteket, 2., nem kenyered a mellébeszélés. Ééééés, már nála is a labda. Ügyes gyerek, gyorsan élt is a lehetőséggel, és mellébeszélés nélkül rákérdezett, benne lennék-e. Azaz, hogy ő bennem, érted.

Oké, némi szarozás még volt, mert közben a szerelmével újra összejöttek, újra szétmentek, újra összejöttek, újra szétmentek a harminchatodik hatványon. Egyszer még én is elbizonytalanodtam, hogy akarok-e olyannal szexelni, aki másba szerelmes, amikor amúgy is irtózom a gondolattól, hogy valaki másik nőre gondol, miközben engem dug.  De aztán beláttam, hogy én is szerelmes vagyok még Bumeráng Úrba, szóval csináljuk!

Ködfelhő: Szia, mik a terveid holnapra, van programod?
Mosoly Úr: Szia, délelőtt nincs, estére van
Ködfelhő: Arra gondoltam, hogy átugorhatnál és… megihatnánk valamit!
Mosoly Úr: Nem baj, ha nem iszok? Este még vezetek.
Ködfelhő: Ahogy gondolod. De gumit tudsz hozni?

Még viccesebb, ha hozzátesszük, hogy azért vezetett este, mert randira ment. Előtte még megcsinált engem is. Elég jól.

Egy kicsit túl sok volt a gondolkodás és a technikázás, túl kevés az ösztönösség, de amúgy tök rendben volt.

Szex után csak feküdtünk egymás mellett az ágyon, simogattuk egymást, és megosztottuk egymással a szerelmi problémáinkat, tanácsokat adtunk egymásnak, ahogy ott feküdtünk meztelenül… Azóta is úgy gondolok vissza erre, mint életem legőszintébb, legtisztább  jelenetére. Valami hála-féleséget érzek emiatt.

Úgy terveztük, hogy folytatjuk, és rendszeresen szexelünk majd, de hamarosan újra összejöttek a csajjal, és most már azóta is együtt vannak, nagy szerelemben. De amint felmerült, hogy megint folytatódhat, azonnal felkeresett engem, és jelezte, hogy mik a kilátások, és ennek ugyebár milyen következményei vannak bimbódzó viszonyunkra nézve. NYILVÁN szarul esett, de közben őszintén örültem nekik, és őszintén értékeltem ezt a korrektséget.

Azóta is néha, például ma is rákukkantottam az adatlapjára, hátha szétmentek, és dughatnánk, ezt elismerem… persze csak itt!

De azért inkább azt remélem, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Ne aggódj, te leszel az első, aki értesülni fog róla, ha nem így lesz…