Kettős látás

Hónapok óta vártam, hogy végre elérkezzen a nap, amikor az egyik kedvenc hazai zenekarom turnéja városunkba érkezik. Amint megtudtam, hogy jönnek, azt az elhamarkodott kijelentést tettem, hogy semmi nem tarthat vissza, hogy elmenjek. Így aztán ehhez tartottam magam még akkor is, amikor az utolsó napokban kiderült, hogy végül senki nem tud eljönni a társaságból. Egye fene, gondoltam, egyedül is ott leszek, és biztosan gyorsan lesz társaságom…

Nos, a kb. 40 perc alatt, amíg sötétben, mindenféle bizalmatlanságot keltő kis utcákat és gyanús társaságokat kerülgetve elslattyogtam a vidéki nagyváros távoli pontján található koncerthelyszínre, magamban számtalanszor megfogadtam, hogy soha többé nem megyek egyedül bulizni. Aztán hozzátettem, hogy hát, haza már biztos nem megyek egyedül!

Megérkeztem, és saját bizonytalanságomból adódóan azt éreztem, hogy én vagyok a legszánalmasabb és legmagányosabb teremtmény a Földön. Naésaztán, ha egyedül jöttél, akkor mi van, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaid, és mások is vannak egyedül! –győzködtem magam, nem sok sikerrel. Míg máskor magabiztosan bevonulok és azonnal felmérem, hogy melyik pasik méregetnek, és „oké, jó napom van, megengedem, hogy nézz” címmel , nagyvonalúan megemelem a szemöldököm  azok felé, akik vállalhatóan néznek ki, most úgy kullogtam a tömegben, mint egy kidobott kiskutya. Aztán a pult vonalába érve hirtelen…

OTT ÁLLT. Ott állt, és szótlanul rám bámult. Nem, nem álmaim hercege, és nem is egy potenciális préda, hanem egy ex, akinek semmi keresnivalója nem volt ott. Nem csak, hogy már 3 éve is másik városban lakott, amikor éppen úgy érezte, hogy feltétlen szarrá kell aláznia, meglopnia, és eltűnnie az életemből, de azóta tudtommal külföldön él. TEMEGMIASZARTKERESELITT –gondoltam teljes pánikban, és azonnal előrenyomultam a sűrűjébe, még mielőtt „észrevenné”, hogy milyen kis szánalmas szardarab vagyok. PICSÁBA, nem vettem sört!! De ott áll… nem mehetek vissza, nem mehetek vissza, gyorsan, gyorsan, társaságot kell szerezni!

Ekkor megláttam magam előtt egy srácot, akit eddig csak képről ismertem, ugyanis egy Kedves Ismerősöm beajánlotta nekem, hogy össze kellene jönnünk, mert ő milyen jó ember, és hogy összeillenénk, és még ha nem is olyan jó pasi, és de jól mutatnánk, és szegény milyen régóta egyedülálló,és  pedig hogy megérdemelné, és tattarattara… oké, JÓ LESZ!

Kedvesen rámosolyogtam, majd a biztonság kedvéért egy pikánsnak szánt félmosollyal még feltűnően végigmértem, csak, hogy érezze, hogy ki van választva, és azonnal alkalmasnak ítéltetett. Az arca összezavart volt.  Aztán láttam, hogy elgondolkodott, és összesúgnak a mellette álló emberrel. Továbbra is a közelében sündörögtem, és azt gondoltam, csak azért sem fogom megszólítani, legalább ennyit tegyen meg ő. Hamarosan kiderült, hogy ezt nagyon jól tettem.

Tovább feszengtem a pöcsfej exem jelenléte miatt. Szokásom pánikot érezni, valahányszor ilyenekbe belefutok, és általában ha tehetem, azonnal menekülőre fogom. Na jó, talán akkor is, amikor nem tehetem, úgy értem, nagyon nem kéne, és kurva szarul jövök ki.  Egy barátom egyszer megjegyezte egy ilyen jelenetnél, hogy „nehogy már te érezd szarul magad, azért amit csinált”, és abban a pillanatban úgy éreztem, megvilágosodtam, és hogy viselkedhetek így, amikor én soha nem voltam szemét egy pasimmal sem, és nekik illene kerülniük engem… és ez az érzés ki is tartott egészen pontosan a következő ilyen összefutásig. Remélem, nem én vagyok az egyetlen ilyen balfasz.

Szóval ott tartottam, hogy a kiválasztott zsákmány észrevette a szándékaimat, és tett néhány bizonytalan lépést felém, már vissza-vissza nézegetett, amikor egyszer csak, oldalra fordította a fejét a mellette álló csávóka.

BASSZAMEG.

Pontosan ugyanúgy nézett ki. Azonnal felsejlett előttem, amikor a kedves közös ismerősünk említett valamit, hogy van egy ikertestvére is. Nos, a mellette álló srác viselte a testékszert, amiről megjegyeztem magamnak, ki az a nagyon jószívű és odaadó és nekem való fiúka akit Kedves Ismerős nekem szánt. ROSSZ CÉLPONT, baszki, ROSSZ CÉLPONT!!

Hol vagyok, valami elcseszett kilencvenes évekbeli vígjátékban? Ikrek, a kurva életbe! Nem is néznek ki jól, háborogtam magamban, csak azért vittem volna haza, mert azt mondták, hogy jószívű, ami a legfontosabb tulajdonsága lesz a leendő életempárjának, és hátha megkomolyodna a dolog… De azért az ikertesót nem szedném föl, csak azért, hogy valakit! Közben a rossz célpont mintha mosolyogni kezdett volna és megindult volna felém, én meg hirtelen átirányítottam a tekintetem a másikra, és rámosolyogtam. GRATULÁLOK baz’meg, motyogtam magamnak, és felismertem, hogy tök hülyét csinálok magamból. Ráadásul a piercingesre hirtelen rácuppant valami dögös vörös. Mééég hogy egyedülálló, te szemét kurva, ezért még számolunk, gyorsan radar visszakapcsolva, és másik célpontot vadásztam, ami rohadtul nem volt található az első kb. 5 sorban, ahol mertem mozgolódni, a hátul ólálkodó ex miatt.

Szóval kicsit sem éreztem jól magam, és amint vége lett a koncinak, szinte futólépésben közelítettem a ruhatár felé, ráparancsoltam szerencsétlen csajra, hogy mentem adja elő a kabátomat, és elviharzottam, mielőtt még _bárkinek_is_ feltűnt volna, hogy egyedül érkeztem és egyedül távoztam. Aztán hazaértem épségben.

Egy fia sör elfogyasztása nélkül.